Rábenspeckné Lőrincz Anna

2017.03.11-én itthagyott minket. 52 évet élt. Döbbenet...értetlenség...fájdalom...hiányérzet...

Anika 30 éven át volt aktív tagja a berceli iskolának.

Mindig pörgött, tele volt energiával, motorja volt annak a közösségnek, amiben élt. Tele volt ötletekkel, amiket kitartással és hatékonyan meg is valósított. Elsőként szervezte meg tanítványainak az úszásoktatást. Képviselőként ő kezdeményezte, hogy a 7. osztályos lányok nagy támogatással kaphassák az önkormányzattól a méhnyakrák elleni védőoltást. Egyik ötletgazdája és szervezője volt az első külföldi nyári tábornak Mitterbachban. Bár csak 6. osztályban hagyomány, ő az alsós osztályát is megismertette az erdei iskolával. És ez csak néhány példa...

Sok kisgyermeknek fogta a kezét és vezette át a kisgyermekkorból a nagyok közé. Nem csak ismereteket adott át, hanem nevelt és közösségeket épített, ahogyan jó pedagógusként kell. Szerette maga körül a rendet, a rendezettséget, a tisztaságot és erre ösztönözte tanítványait is. Sokuk köszönheti "első" élményét Ani néninek: az első mozgólépcsőzést, az első állatkerti sétát, a Csodák Palotája felfedezéseit, a tápióbicskei csata élményét...

Istápolta, segítette a rászoruló gyermekeket. Egyik tanítványát kiemelték a családból, nagy hirtelen Dunántúlra került. Ő beült a kocsijába és utánavitte a holmiját, megnézte, jó helye van-e. Egy másik kisdiákját elvitte a Balatonra, hogy láthassa a "magyar tengert".

Nyitott volt minden új dologra, szívesen próbálta ki a az új oktatási programokat, például a a kísérleti tankönyvcsaládot, elsők között volt az iskolaotthonos oktatás bevezetésekor.

Jó kolléga volt: nem lehetett tőle olyat kérni, amiben ne segített volna. Soha nem feledkezett meg közeli munkatársai ünnepeiről, gyermekeiket is köszöntötte életük nagy eseményein. Szakszervezeti vezetőként évekig ellátta a pedagógusok érdekképviseletét.

Jó kapcsolatot ápolt a szülőkkel is, mindenkit ismert és mindenki ismerte Ceglédbercelen.

Utolsó félévben új utakat, új kihívásokat keresett, mégis szerves része maradt iskolánknak, hiszen tanítványaiban, kollégáiban tovább él. Személyisége, tevékenysége nyomott hagyott életünkben.

Hiányzik...

"Most pontot teszek,
s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját:
emlékezni és hallgatni akarok."